A lézeres felmérés története
A lézerszkennelés előfeltétele - a lézer felfedezése
A lézeres felmérés története több, mint egy évszázaddal korábbra vezethető vissza. A lézerműködés alapelvét (stimulált sugárzás-kibocsátással felerősített fény) Albert Einstein fedezte fel 1916-ban.
Kezdeteknek azonban az 1930-as években végzett felmérések tekinthetők, amikor egy erős reflektor által kibocsátott fényimpulzus szóródását figyelték meg a légkörben, amely akár 30 km-es távolságra is eljutott megfelelő időjárási körülmények esetén.
A LÉZER megnevezés 1959-ben jelent meg egy Gordon Gould nevű fizikus tanulmányában, mely a „Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation”, azaz „fénykibocsátás indukált emisszióval” kifejezésnek a rövidítéséből származik .
Az első működő lézert 1960-ban az amerikai Theodore Harold Maiman fejlesztette ki, mely a végein ezüsttel bevont rubinkocka alkalmazására épült.
Ezt a megoldást fejlesztette tovább Arthur L. Schawlow és Charles H. Townes szerzőpáros, és impulzusos helyett sikerült folyamatos lézersugarat létrehoznia.
A lézeres felmérés kialakulásának története
Nem sokkal a lézer felfedezése után, már az 1960-as években kidolgozták a LIDAR (Light Detection and Ranging), azaz lézer alapú távérzékelés technológia alapjait. Az első prototípust 1961-ben készítették a Hughes Aircraft Company-nél, ezután a technológia gyors fejlődésnek indult.
A LIDAR más néven 3D lézerszkennelés, a 3D szkennelésnek és a lézerszkennelésnek egy speciális kombinációja.
Ezen az elven működő eszközökkel végzett lézeres vizsgálatokat kiterjesztették a légkörre, a vízmélység mérésére és földfelszín kutatására, így a technológia első alkalmazói a meteorológusok voltak. Ezekben az években megjelentek a világűrben alkalmazható lézerek és azok a földi lézerrendszerek, melyek képesek sugárnyalábot a világűrbe juttatni. Az elsők között volt az a nagy teljesítményű, világűrbe kijuttatott lézernyaláb is, mellyel megmérték a Hold Földtől való távolságát 1962-ben.
A technológia a köztudatba először az 1971-es Apollo-15 űrhajó kilövését követően került be, mivel ezzel a módszerrel készítettek térképészeti felméréseket a Hold felszínén, ami akkor világszenzáció volt.
Azonban a lézeres felmérési technológiákat csak az 1990-es években kezdték el széles körben alkalmazni. Ennek oka nem csak a műszerek és a felmérés viszonylag magas költségei voltak, hanem a hordozóeszköz precíz helyzetmeghatározásának hiánya is. A navigációs rendszerek technikai fejlődése, a GPS mérések pontosságának nagyméretű javulása tette lehetővé a pontos lézeres felméréseket.
Érdekesség a lézerszkennelés elnevezéséről
A lézerszkennelés, mint adatnyerési technológia (működéséről bővebben a „A lézerszkenner mérési elvei” című cikkünkben írtunk) a légi lézerszkennelés megjelenésével került be a szakmai köztudatba. Mivel a technológia megjelenésekor nem volt más lézerszkennelési platform, így a légi lézerszkennelést azonosították magával a lézerszkenneléssel. Ebből ered az, hogy a külföldi szakirodalomban a LIDAR (Light Detection and Ranging) kifejezést többnyire csak a légi lézerszkenneléssel kapcsolatosan alkalmazzák, noha értelmét tekintve a teljes lézerszkennelési spektrumot lefedi.
A LIDAR-ok fejlődése napjainkban is a lézertechnológiai és optikai kutatások legfrissebb eredményeihez köthető.
